Az idegen kérése elsőre hallásra szinte lehetetlen megbízásnak tűnt, pedig nem volt más, mint egy második kör a felvételin. Az első a tudtom nélkül zajlott le, valószínűleg az elmúlt pár napban. Megeresztettem egy fanyar mosolyt, hogy jelezzem, nem szeretem a felesleges komédiát, de a vendégem továbbra is igen komolyan vette magát.
- Értem. Tehát nincs más dolgom, mint megtalálni a lányt a fotóról, és kideríteni, kicsoda. Tiszta ügy.
- Reméltem. - mondta a férfi abban a hangnemben, amit maffiafilmekből tanulnak a bűnöző pályára készülő arcok. Már csak az hiányzott, hogy jelentőségteljesen rám nézzen a napszemüvege mögül, majd látványosan rágyújtson egy cigarettára. Rájöttem, túlértékeltem az emberem. Az öltözéke üzleti volt, ez tévesztett meg, de most már biztos voltam benne, az utcán kezdte a szakmát - bár kétségtelenül az esze miatt jutott feljebb. Egy ügyes, de nem túl művelt végrehajtó: tulajdonképp igen értékes munkaerő.
A fotón egy vékony, fiatal lány mosolygott. Biztos voltam benne, hogy találok majd a képen valami fogódzkodót. Az egész ügy túlságosan pörgött, ahhoz, hogy végül egy lassú sodrású, hetekig tartó kutatással bízzanak meg. Alig néhány órája kaptam az első telefont, és már az irodámban is ült a türelmetlen, kese hajú idegen.
Elkértem a számát, hogy majd keresem, ha találtam valamit. Nem volt névjegye, ami szintén ellentmondásban volt jólszabott öltényével.
Miután kilépett a lakásként is használt irodámból, újra végig gondoltam a dolgot. Tehát, a Péterként bemutatkozott alak egy állítólagos biztonsági céget képvisel, amely állandó alvállalkozóként alkalmazna, ha olykor utána kell nézni valaminek. Tudtam, most éppen "olykor" van, és hogy látogatóm nem a leginkább bulizó diáklánynak tűnő nő miatt volt feszült. Nyilván azt várják tőlem, hogy hamar túl legyek ezen a főpróbán, és nekiálljak az igazi feladatnak.
Újra kivettem a fotót a borítékból. Amatőr kép volt, egy olcsó kompakt géppel készülhetett, vagy egy drágább mobiltelefonnal. Inkább az utóbbira tippeltem. A háttér is jól kivehető volt: egy szabadtéri mulató bárpultja. Nem lesz nehéz megtalálni a helyet. Azt vártam, hogy a lány öltözékén találok majd további kiindulópontot, de tévedtem. Az egyszerű narancsszínű top csak annyit mondott, hogy hűvös volt az éjszaka. Néztem az arcát és próbáltam kitalálni a szituációt. Nem a kamerába nézett, hanem erősen oldalra, lefelé. A kezei a fülei mellett hullámos hajába túrva, a mosolya kihívó, színpadiasan erotikus.
Táncol, ismertem fel a csípőt körkörösen mozgató koreográfiát. És most már azt is láttam, hogy igazából a válla felett hátrafelé tekint. Tehát a szerencsés fickó, akinek a műsor szólt, valahol mögötte állt. Csakhogy a lány mögött nem volt senki, pontosabban csak a bárpult, és benne három pultos srác, de egyik sem a lányt nézte. Mégis, biztos voltam benne, hogy valamelyik fiú a kiválasztott.
Mivel a nehezén túl voltam, megengedtem magamnak egy cigarettát. Elégedett voltam a kezdősebességgel. Ha szerencsém van, még ma este megtalálom a nőt.
