Práter Nyomozóiroda

Eredetileg az egész délutánt a kocsma megtalálására szántam, de aztán elsőre beletrafáltam: West Balkán. Még jó, hogy az irodához legközebbi helyen kezdtem az expedíciót. Bár, a tekintetben csalódott voltam, hogy így elmaradt a jól megindokolt délutáni iszogatásom. De nem volt mit tenni, a fotó bal széléről pontosan az a kávégép nézett rám, mint ott a pult előtt állva. Addig bámultam a gépet, amíg majdnem kértem is egy eszpresszót. Végül, a melegre való tekintettel egy sörre voksoltam.

Már korsóval a kezemben próbáltam azonosítani a fotós pontos helyét, amikor hátrafelé beleütköztem a csocsóasztalba. Csendben káromkodtam, amiért az ital egy része a nadrágomra löttyent. Mindenesetre, az kiderült, valaki játék közben készítette a fotót.

Mivel idő előtt megtaláltam a helyszínt, még stratégiám sem volt, hogyan jussak tovább. A pultban egy alacsony, izmos srác és egy lány dolgozott. A fiú már ismerős volt a fotóról, a sörömet is ő töltötte ki az előbb. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy az ismeretlen lány neki táncolt volna. Egy ilyen nő csak akkor áll le egy pultosfiúval, ha az legalább úgy néz ki, mint Tom Cruise a Koktélban.

Ez a fiú azonban nem volt se színész, se jóképű, így nyugodtan mutattam meg neki a fotót.

- Egy kis segítségre lenne szükségem. Valamelyik nap sokat beszélgettem itt ezzel a vörös lánnyal. Meg is adta a számát, de nem találom a cetlit, amire felírtam.

- Ha itt hagytad el, már biztos összesöpörtük és kidobtuk.

- Nem a cetlit keresem. Láttam, hogy veletek is beszélgetett a pultban. Valamelyikőtök barátnője?

- Mit akar tőle?

- Ígértem neki egy recepciós állást.

- Ezzel akarja felszedni? - vigyorgott tenyébemászó módon.

- És ha igen? - Vontam fel a szemöldököm. De már tudtam, hogy rossz irányba indultam el.

- Nem tudom a számát, de jöjjön el szombat este, akkor mindig itt van. Ahogy Tamás a barátja is. - tette hozzá kaján vigyorral.

- És ez a Tamás dolgozik ma este?

- Persze, és biztosan szívesen találkozna magával...


Mérgesen sétáltam a Corvin mozi felé - egy napot elvesztettem. De legalább volt egy tervem.

Az idegen kérése elsőre hallásra szinte lehetetlen megbízásnak tűnt, pedig nem volt más, mint egy második kör a felvételin. Az első a tudtom nélkül zajlott le, valószínűleg az elmúlt pár napban. Megeresztettem egy fanyar mosolyt, hogy jelezzem, nem szeretem a felesleges komédiát, de a vendégem továbbra is igen komolyan vette magát.

- Értem. Tehát nincs más dolgom, mint megtalálni a lányt a fotóról, és kideríteni, kicsoda. Tiszta ügy.

- Reméltem. - mondta a férfi abban a hangnemben, amit maffiafilmekből tanulnak a bűnöző pályára készülő arcok. Már csak az hiányzott, hogy jelentőségteljesen rám nézzen a napszemüvege mögül, majd látványosan rágyújtson egy cigarettára. Rájöttem, túlértékeltem az emberem. Az öltözéke üzleti volt, ez tévesztett meg, de most már biztos voltam benne, az utcán kezdte a szakmát - bár kétségtelenül az esze miatt jutott feljebb. Egy ügyes, de nem túl művelt végrehajtó: tulajdonképp igen értékes munkaerő.

A fotón egy vékony, fiatal lány mosolygott. Biztos voltam benne, hogy találok majd a képen valami fogódzkodót. Az egész ügy túlságosan pörgött, ahhoz, hogy végül egy lassú sodrású, hetekig tartó kutatással bízzanak meg. Alig néhány órája kaptam az első telefont, és már az irodámban is ült a türelmetlen, kese hajú idegen.

Elkértem a számát, hogy majd keresem, ha találtam valamit. Nem volt névjegye, ami szintén ellentmondásban volt jólszabott öltényével.

Miután kilépett a lakásként is használt irodámból, újra végig gondoltam a dolgot. Tehát, a Péterként bemutatkozott alak egy állítólagos biztonsági céget képvisel, amely állandó alvállalkozóként alkalmazna, ha olykor utána kell nézni valaminek. Tudtam, most éppen "olykor" van, és hogy látogatóm nem a leginkább bulizó diáklánynak tűnő nő miatt volt feszült. Nyilván azt várják tőlem, hogy hamar túl legyek ezen a főpróbán, és nekiálljak az igazi feladatnak.

Újra kivettem a fotót a borítékból. Amatőr kép volt, egy olcsó kompakt géppel készülhetett, vagy egy drágább mobiltelefonnal. Inkább az utóbbira tippeltem. A háttér is jól kivehető volt: egy szabadtéri mulató bárpultja. Nem lesz nehéz megtalálni a helyet. Azt vártam, hogy a lány öltözékén találok majd további kiindulópontot, de tévedtem. Az egyszerű narancsszínű top csak annyit mondott, hogy hűvös volt az éjszaka. Néztem az arcát és próbáltam kitalálni a szituációt. Nem a kamerába nézett, hanem erősen oldalra, lefelé. A kezei a fülei mellett hullámos hajába túrva, a mosolya kihívó, színpadiasan erotikus.

Táncol, ismertem fel a csípőt körkörösen mozgató koreográfiát. És most már azt is láttam, hogy igazából a válla felett hátrafelé tekint. Tehát a szerencsés fickó, akinek a műsor szólt, valahol mögötte állt. Csakhogy a lány mögött nem volt senki, pontosabban csak a bárpult, és benne három pultos srác, de egyik sem a lányt nézte. Mégis, biztos voltam benne, hogy valamelyik fiú a kiválasztott.

Mivel a nehezén túl voltam, megengedtem magamnak egy cigarettát. Elégedett voltam a kezdősebességgel. Ha szerencsém van, még ma este megtalálom a nőt.